A cím is furcsa. Nem gyógynövények, hanem gyomnövények, bár tudjuk, hogy számos gyomnövény egyben gyógynövény is.
A közelmúltban jelent meg angol nyelven is egy olyan monográfia (Botta-Dukát Z. és Balogh L. szerkesztésében: „The most important invasive plants in Hungary”, MTA, Vácrátót, 2008), ami bemutatja a hazánkban leggyakoribb özönnövényeket, az erőszakosan terjedő gyomfajokat. Korábban két kötetben magyarul is megjelent a sok szerző által írt feldolgozás.
A tárgyalt gyomok között megtaláljuk a nagy mennyiségben gyűjtött és exportált, „biominőségű” kanadai és óriás aranyvesszőt, amelyeknek herbái vese- és húgyúti homokképződés ellen keresettek, de szerepel közöttük több japánkeserűfű (Fallopia) faj is. Ezek levele olyan cserzőanyagot tartalmaz, mely égési sérültek kezelésére alkalmas orvosi felügyelettel. Terjedő gyomnövény az amerikai és a kínai karmazsinbogyó vagy alkörmös (Phytolacca americana és Ph. esculenta). Korábban vörös festékanyagai miatt a bogyó levét borfestésre használták. Most már tudjuk, hogy mérgező, de egyes méreganyagai (toxikus lektinek) állatkísérletekben sejtosztódást gátló hatásúak, talán később gyógyszer lehet belőlük. Özönnövény a sok helyen felbukkanó selyemkóró (Asclepias syriaca) is, ami mézet szolgáltat, akárcsak a meghonosodott akác. Ugyancsak országszerte terjed a csicsóka (Helianthus tuberosus) vad alakja, amiről korábban már írtunk. Gumója ehető.
A legtöbb gyomnövény azért lehet táplálkozási szempontból veszélyes vagy haszontalan, mert keserű vagy kellemetlen ízű vegyületei mérgezést, rosszullétet vagy allergiát okozhatnak (pl. csattanó maszlag, fekete csucsor, fekete üröm, ürömlevelű parlagfű). A fő veszélyt azonban inkább a talajból felszívódó vagy a gyomnövény hajtásrészeinek felületén megtapadó peszticidek vagy ezek bomlástermékei jelentik. Amikor étkezésre alkalmas gyomnövényekről teszünk említést, mindig vegyszermentes lelőhelyekről szedett fajok jöhetnek számításba! Bár nem szorulunk még arra, hogy rendszeresen gyomnövényeket „fogyasszunk”, több olyan akad közöttük, amelyek elvileg táplálékul szolgálhatnak, esetleg különleges, ritka ízük miatt időnként változatosabbá tehetik étrendünket.
A fajok pontos azonosításához Olvasóink figyelmébe ajánljuk a legújabb növényhatározót. A több botanikus által írt I. kötetet (határozókulcsot) Király Gergely szerkesztette:„Új magyar füvészkönyv – Magyarország hajtásos növényei” (Aggteleki Nemzeti Park, Jósvafő, 2009). Jövőre jelenik meg a II. kötet az összes növényfaj rajzával.
A parlagi ligetszépe (Oenothera biennis, 1. kép) első évben tőrózsát hoz. Csak második évben bontja ki sárga virágait. Az első évben fejlődő karógyökeret meghámozva meg kell főzni, a főzőlevet általában kétszer cserélve. Vajban megforgatva enyhén borsos ízű.
1. kép. Parlagi ligetszépe (Oenothera biennis)
(Abonyi Zsuzsanna rajza)
A gyógynövényként is használt közönséges bojtorján (Arctium lappa, 2. kép) erdőszéleken is megél. Ez is kétéves, a gyökerét első évben szedjük ki, tisztítás és főzés után vajas zöldségként fogyaszthatjuk. A zsenge levélnyél akár nyersen salátának vagy főzeléknek elkészítve alkalmazható.
2. kép. Közönséges bojtorján (Arctium lappa)
A közönséges bakszakáll (Tragopogon orientalis) üde rétekről tiszta állapotban gyűjthető. Zsenge leveléből és felaprított, fiatal gyökeréből salátát készíthetünk, például ragulevesbe főzhetjük, de párolva és rántva sem rossz. (A mediterrán és itt-ott nálunk is termesztett saláta-bakszakáll ritka zöldségnövény.)
A csalán zsengén főzeléknek a legjobb (főleg medvehagyma-levéllel ízesítve), de kevesen tudják, hogy az árvacsalán (pl. Lamium purpureum) ugyanígy elkészíthető. A közönséges tyúkhúr vagy csillaghúr (Stellaria media) enyhén kesernyés ízű, akárcsak a salátaboglárka (Ficaria verna) zsenge levele. Mindkettő nyersen salátának szedhető, főzelékbe vagy levesnek elkészítve csak pár perces főzést igényel.
3. kép. Porcsin (Portulaca oleracea)
(Abonyi Zsuzsanna rajza)
A kapás kultúrákban, konyhakertekben különösen gyakori és főleg nyáron terebélyesedik az elfekvő szárú, pozsgás levelű kövér porcsin (Portulaca oleracea, 3. kép) rokona a kukacvirág, porcsinrózsa vagy Kossuth-csillaga). Nemesített változatát, a kerti porcsint ritkán termesztik konyhakertben. A vadon élő kövér porcsin zsenge hajtásból nyers salátát vagy főzeléket készíthetünk. Hajlamos felhalmozni a nitrátot, emiatt nitrogénnel nem túltrágyázott helyről szedjük! Ez a veszély még inkább fennáll, ha a fehér libatopot „szemeljük ki”. Egyébként ennek fiatal hajtásából spenótszerű főzelék készíthető. Van olyan egyén, aki kisebb hasmenést kap tőle.
A termeszthető kerti zsázsa (Lepidium sativum) kellemes, retekre és a mustárra hasonlító ízével megegyezik rokona, a mezei zsázsa (Lepidium campestre) zsenge levelének zamata. Nyersen vagy salátába téve fűszerként használható. Kipergő magjait ugyanígy alkalmazhatjuk.
4. kép. Kányazsombor (Alliaria petiolata)
Az erdőszéleken, ösvények mentén sok helyen megtalálható a kétéves kányazsombor (Alliaria petiolata, 4. kép). Apróra vágott fiatal, gyengén fokhagyma aromájú levele saláták és szószok ízesítője.
5. kép. Podagrafű (Aegopodium podagraria)
Az illatos ernyősök közül érdemes megemlíteni a podagrafüvet (Aegopodium podagraria, 5. kép). Csak akkor gyűjtsük, ha biztosan ismerjük, mivel a felületes gyűjtő összetévesztheti a mérgező foltos bürökkel vagy a csomorikával. Illata kellemes, utóbbiaké kellemetlen. Levelei alapján is jól elkülöníthetők. Az üde lomberdők szélén gyakori podagrafű reuma elleni gyógynövény, de virágzás előtt szedett fiatal leveleit és hajtásait kevés vízben megpárolva, kis vajban megpirítva fogyaszthatjuk. Főzeléknek vagy salátába téve is különleges ízű.
6. kép. Kerek repkény (Glechoma hederacea)
A réti növények közül a tiszta helyről szedett – egyébként köhögéscsillapító gyógynövényként is használt – kerek repkény (Glechoma hederacea, 6. kép) virágos, fiatal hajtásaiból is készíthető főzelék. Levesbe téve ízesítő.
7. kép. Vörös here (Trifolium pratense)
A vadon is élő vörös here (Trifolium pratense, 7. kép) egészen fiatal leveleit és virágait nyersen salátába vagy levesbe lehet vagdalni, de a levelekből főzelék is készíthető. (Mindez a termesztett, zsenge lucernára is vonatkozik.)
Ki gondolná, hogy még a szúrós, közönséges aszat (Cirsium vulgare) és mezei aszat (C. arvense) is ehető! A tüskéktől megtisztított, zsenge hajtás apróra vágva salátának vagy főzeléknek alkalmas. Az egyéves növények felszeletelt, leforrázott, majd átsütött gyökeréből köret készíthető. A megszárított fiatal gyökerekből akár liszt is őrölhető.
Azért gyomnövényből is megárt a sok, „néha jól esik” a zsenge zöldbabból készített, almaecetes főzelék is!
Szabó Márton
és Szabó László Gy.
